Vegyük számba, mi sorakozik fel lelke ama térfelén, amit magányosságnak neveztem. Álmodozás és vágy a nyugalom után. Rezignáció, közöny, akarathiány. Tunyaság és melankólia. Céltalanság, passzivitás és eltompultság. Atónia, igen. S a konfliktus térfelén : elégedetlenség, vállalkozókedv, lázas és találékony szellem, hiúság, dac és önfejűség, lobbanékonyság s mi minden. Amennyiben önök tulajdonságai alapján raknak össze egy embert, nos, ám tegyék valahogy össze ezt a két térfelet! Az ember vagy lusta, vagy vállalkozó természetű, avagy tán váltakozón felemás, nem? Sohasem érthetnek meg egy embert, amíg tulajdonságait fogják elemezni.
Nincsenek tulajdonságok, csak erők - erők, amelyek kölcsönösen legyőzik, kisiklatják vagy fékezik egymást; s az ember maga is, csak a jelenében élve, nem tudja, hogy a legkisebb mozdulat, amit tesz, amaz erők rezultánsa, amelyek egész életét villámokként száguldják be, kiegyenlítve a születése és halála közötti feszültséget.
*
A kötet 1936-ban jelent meg Pozsonyban az Eugen Prager Könyvkiadónál, Donner Pál volt a fordítója.