Normális angyalos emberrel meg még nem is találkoztam, bár nem zárom ki, hogy létezik olyan. Szent Ferenc olyan volt. De a magányt ismerem, az elvágyódást is, és azt is, hogy kínjában valami vesszőparipánál köt ki az ember és rágörcsöl. Az a félelem is ismerős, hogy velem maradnak-e ezek a végső kapaszkodók. (Én már megtapasztaltam azt is, hogy el tudnak hagyni a lovak és az angyalok, és nincs a dologban semmi félelmetes, inkább furcsa, hogy eddig itt voltak, nem járt ez nekem. Csak az ürességérzés, hogy mi a frásznak maradtam én itt? Na, az rossz.)
innen