Talán kijátszom a halált,
nem várom meg, amíg kopog,
halok, mielőtt meghalok.
Nem akarok a rémtől félni,
szégyen a futás, én futok,
halok, mielőtt meghalok.
Öreg kezével fojtogasson?
Valami cselt kigondolok,
halok, mielőtt meghalok.
Nem várom meg az aggság jöttét,
a vánszorgást és a botot,
elmegyek, olyan észrevétlen
csukok be ajtót, ablakot,
hogy nem veheti észre mentem,
s halok, mielőtt meghalok.
A csontszínű kegyetlen mester
majd leforrázva toporog
a madártalan kalit mellett:
holtan már meg nem halhatok.