Csehov tudta, hogy a torokfájás elmúlik, a gyomorrontás rendbejön, a tapasz és a kenőcs behegeszti a sebeket, de az élet unalma, igazságtalansága, csömöre, céltalansága örökkévaló s a betegeket még talán meg lehet gyógyítani, de az egészségeseket soha. [...]
[...]minden értelem nélkül, mint az életben szokott történni, s minden megváltozik, minden a régiben marad, minden eltörik, mindnyájan megvénülnek, elfáradnak, összeroskadnak, elhasználódnak, akár a tárgyak, fáj a fejük is, a szívük is, megbűnhődnek jók és rosszak, s nincs megoldás, nincs magyarázat.