Mikor láttad legutóbb komolyan emlegettetni a következő kifejezéseket:
...a meghatottság, az elérzékenyülés, a rajongás, a csodálat, a szívet tépő zokogás, az emésztő szenvedély, a töredelem, a vezeklés, a zarándoklat, a büszke magány, a mélység, a magasság, az elkötelezettség, a szolgálat, a lázadás, az alázat, az önátadás, a virrasztás, az ima, a szorgalom, a buzgóság, az iparkodás, az önmegtagadás, a nagylelkűség, a bőkezűség, az áldozat, a tisztelet, az áhítat, a megtérés, a hitehagyás, a szakítás, a számkivetettség, a gyötrelem, az átok, az ábránd, a gyöngéd tűnődés, a merengés, a báj, a könnyes emlékezés, a képzelet játéka, az öncélú hóbort, a harag könnyeire fakasztó fölháborodás, az ellenállhatatlan vonzalom, a bevallhatatlan vágy, a tevékeny részvét, az elvonulás, a figyelem összpontosítása, az elmélyülés, a műélvezet, a zongorakivonat-olvasás, az önsanyargatás, az aszkézis, a koncentrált gyönyör, az önkívület, a kéklő távol, a testidegenség, a sejtelem, a jeges mámor, a holdvarázs, az erotikus vacogás, a dac, az álomba fúlás, a csakazértis, a harci láz, a mértani szellem, a történeti érzék, a szisztémakényszer, a mélabú, a gúnykacaj, a koldusgúnya, az eretnekség, a bűnvallás, a hitvallás, a pártütés, az előkelőség, az elsőbbség, a frissesség, az ódonság, az édes kín, a fájvirág, a könny áztatta vánkos, az eszkhaton, a szelídség, a harisnyakötőbe rejtett tőr, a kulcscsont, a halovány csukló, a karcsú boka, a bús bajusz, a kézelőgomb, a veszendőség, a szív...
forrás: Élet és Irodalom 2002. december 27. 52.szám
