"Tedd magad azzá,
Amit a lét akar."
RILKE:Szonettek Orpheuszhoz
A lét nem akar semmit. Ő maga a káosz.
Se életet, se sorsot, se véletleneket,
se a tényeket megmagyarázó monológokat,
se éneket, se gesztusokat, se szavakat.
A létnek élet és sors egyre megy.
A létnek nőnemű vagy hímnemű lények nem
különböznek.
" Mostoha köldök " emléke csak a születésnek.
Korán kelt fel az emberiség,
kellett volna évezredeket szunnyadnia még.
A fő esemény ezért lett a halál.
Nincs idill, nincs illúzió, nincs mérleg,
súlytalanságát szenvedjük szavainknak.
Van ugyan regula: a hallgatás,
a néma csend, a világtalanság,
"és tovaszállva, ifjadnak az órák".
Nem így van. A jelen máris múlt időben.
Lehet ugyan szemközt nézni a léttel,
de akkor se élet, se sors,
se valóság, se hétfő, se élet,
nagy ára van a szenvedésnek,
amíg van hová tekintenünk,
belátni, hogy a lét
nem óhajtja -még passzióból se-
a legbátrabbak tekintetét, farkasszemét.
A legtöbb, amit tenni lehet:
egy porló tárgyat nézni,
halott anyagot, és eltűrni, elviselni,
hogy képes visszanézni.