A Papnő volt előbb, most Mágust húztam -
meglátjuk. Még akár így is lehet.
A számon tartott évek új sorában
igen ritkán jönnek véletlenek.Hogy most?
Ki tudja. Bár rám férne, tényleg,
hisz én mindenre vágyom. Egyszerűen.
Érzés. Miből áll össze, nem tudom,
mégis vágyom, hogy min, de átsegítsen.
Petárdazaj, riasztók, tombolás:
nagy zűrzavar volt, ám csöppet se bántam.
Ki védve van, nyugodtan nézheti
a holdfény rejtett inverzét a házban.
A félelem innen talál irányt.
Kóstolgatja, milyen fogás vagyok.
Lassan készül az életem, vigyázva:
ne rontsa ünnep, kétes másnapok.
Én készen várok minden földi jóra,
de túl sok óv, minden csak rám figyel.
Óvatlan percre várok, lázítóra.
A Mágust húztam, és kit érdekel.
Kisstílű fagy, ezt sem kell túlbeszélni.
Nem érdemel se szót, se hallgatást.
Hogy voltam benne, úgyis elfelejtem.
S azt is, hogy innen indulok tovább.
A Tarot-ról