A lélek megvan.
S ha. Változatlan.
Minden megtartásában.
Áldott áldatlan
Van. Egy-alakban.
S mindig valami más van.
Tandori Dezső A LÉLEK MEGVAN
A lélek megvan.
S ha. Változatlan.
Minden megtartásában.
Áldott áldatlan
Van. Egy-alakban.
S mindig valami más van.
Kincses Károly a fényképről (részlet)
Mi a fénykép? Egyet leszögezhetünk: a fénykép egészen biztosan nem egy 10*15 cm nagyságú papírdarab, melynek egyik oldalán valamilyen kép van, a másik pedig üres, hogy mindenféléket ráírhassunk, vagy összekenhessük ragasztóval. Mert ha ez lenne, sem engem, sem a kutyát nem érdekelné.
A fénykép énszerintem egy időkonzerv, amelyik őrzi az ínségesebb időkre azt az idő és térszeletet, amit belesűrítettek. A tér és idő struktúra egy meghatározott metszéspontjának ábrázolata. A valóság minden mostani és következő pillanata potenciális fénykép. Gyakran csak a véletlen dönti el, exponál-e éppen akkor, éppen ott valaki vagy sem, megmarad vagy nyomtalanul elmúlik.
A kép, a fénykép önmagában még nem információhordozó, legfeljebb tároló. Önmagától néma, de meg lehet szólítani, s akkor válaszol. Pontosabban: kizárólag azokat az ismereteket képes mozgósítani, amelyek a kép nézőjében már valamilyen formában megvannak. A képek jelentésteli felületek méghozzá több rétegben. Minden fénykép annyit árul el a magába sűrített információkból, amennyi féle külső ismeretrendszerrel találkozik.
Csengery Kristóf
AMULETT
A bizalom a Teremtés iránt
kezdetben megvolt, úgy emlékszem. Jó lesz
ott, ahová tesz. Jó lesz úgy és akkor.
Aztán ez elveszett. A múló évek
ledarálták, megették, nem tudom
fölidézni a folyamatot. Annyit
tudok csak: egyszer bennem valami
arra eszmélt, hogy nincs többé. A gyermek
biztonságára vágyom – vagy ha nem lehet,
a könnyűségre legalább, amellyel
a pénzdarab gurul, a falevél
lehull. Egy fényes mondatot szeretnék
amulettként hordani mellemen,
hogy védelmezzen: „átadom magam”.
Csengery Kristóf
ÉRTEKEZÉS A CÉLRÓL
Olyan a cél, mintha a testre kisebb
s nagyobb súlyokat aggatnának - tudjon
mozogni még, de lassabb s nehezebb
legyen a lépte. Akiben a cél
széruma megfogant, zárt szoba mélyén
ücsörög alkonyatkor, s vágyakozva
emlékezik a délelőtti sétán
magába szívott illatokra. Keskeny,
kijelölt ösvény vár rá, a szavak
s a színek elfordulnak. És az a
kínzó, nem szűnő nyugtalanság! Persze
van ennél is rosszabb - célt érni. Minden
csordultig telt: üres. Csak állsz magadban,
parancsra várva. Óvakodj a céltól.
Imre Flóra IZAJÁS 42:3
vegyél föl engem Jézus úr
ebből az örök félhomályból
itt nem kellettem senkinek
válassz végre te útitársul
te elfogadsz még engem is
nem töröd le a hajlott nádat
nem oltod ki a mécsbelet
ha pislákol csaknem kiszárad
hadd menjek én is hát veled
ahogy követ a sok szelíd nép
szegények torzak állatok
kísérőd lenni úgy szeretnék
processziózni át meg át
az égi Jeruzsálemen
énekelni Tedeumot
s nem lenni már reménytelen
nem vágyni többé semmire
csak menni veled Jézus úr
a fény alatt az ég alatt
békében fáradatlanul
a vers Imre Flóra nemrég megjelent A HEGYRŐL LEFELÉ c. új kötetéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)