a dalt a dalt a dalt északnyugati szélben
forró volt a kezed az enyém mint a jég
ha álarcosan is bujkálva száműzötten
lélegzetvételünk gyorsuló ütemét
hideg volt az a szél ahogy szemedbe néztem
változott a színe szürke lett s újra kék
rejtőzve szökve dal majdhogynem észrevétlen
a nagy folyó felett szűk áprilisi ég
szökve álarcosan a párán át a nap
törtrésznyi nap ha már ennyi jut ennyi élet
bocsáss meg mondtad és lenn a rakpart alatt
szürkén folyt a folyó az ég egy percre kék lett
majd újra szürke és már szürke is maradt
és mégiscsak a dal mit is bocsássak én meg
forró volt a kezed az enyém mint a jég
ha álarcosan is bujkálva száműzötten
lélegzetvételünk gyorsuló ütemét
hideg volt az a szél ahogy szemedbe néztem
változott a színe szürke lett s újra kék
rejtőzve szökve dal majdhogynem észrevétlen
a nagy folyó felett szűk áprilisi ég
szökve álarcosan a párán át a nap
törtrésznyi nap ha már ennyi jut ennyi élet
bocsáss meg mondtad és lenn a rakpart alatt
szürkén folyt a folyó az ég egy percre kék lett
majd újra szürke és már szürke is maradt
és mégiscsak a dal mit is bocsássak én meg