Madarak csapódnak a fénynek
és hosszú, véres csíkot húzva a levegőben,
az ég alján rendetlen halomba tornyosulnak.
Még a könnyítő sírás sem adatik meg.
Csak az ujjak tehetetlen szorítása
az ablakpárkányon, a bejárati ajtó gombján.
Csak az ujjak fehéredése és fájdalma jelzi,
hogy élek,
hogy jelen vagyok
ebben az elzuhant délutánban,
ebben a véres csíkot húzó hazában.
és hosszú, véres csíkot húzva a levegőben,
az ég alján rendetlen halomba tornyosulnak.
Még a könnyítő sírás sem adatik meg.
Csak az ujjak tehetetlen szorítása
az ablakpárkányon, a bejárati ajtó gombján.
Csak az ujjak fehéredése és fájdalma jelzi,
hogy élek,
hogy jelen vagyok
ebben az elzuhant délutánban,
ebben a véres csíkot húzó hazában.