Néhány kóbor vers még teszi a dolgát, hat rád...
De világhódító útra a szellem indul-e még?
Zálogházi becsüs kezében az ócska nadrág -
pecsétes a föld, és lyukas az ég.
Ez a becsvágyó évszázad azt képzelte, hogy az eszével teremt majd rendet,
e helyett a agyát vírusos veszettség köpte be hirtelen,
és a romok közt már csak egy füstcsík kísértete merengett
a döghalál csillagán, Benitó Mao Ioszif Hitleren.
Most mondjam azt, hogy A művésze szent! A líra örök!?
Rögeszmés vagyok, ez igaz, de nem lila dogmát ordító szamár.
Költészet és jövő - aggódjanak értük a magasabb körök;
én szuronnyal verekszem minden verssorért - ha már...
Árnyak és szárnyak közt verődve a tiszta papírhoz tiszta fej kell.
Az esőerdő, bár édennek mutatja magát, csatatér.
Avagy a csecsemő nem azért szívja-e meg magát tejjel,
hogy a felnőtt sebéből bőven ömöljön a vér?
De világhódító útra a szellem indul-e még?
Zálogházi becsüs kezében az ócska nadrág -
pecsétes a föld, és lyukas az ég.
Ez a becsvágyó évszázad azt képzelte, hogy az eszével teremt majd rendet,
e helyett a agyát vírusos veszettség köpte be hirtelen,
és a romok közt már csak egy füstcsík kísértete merengett
a döghalál csillagán, Benitó Mao Ioszif Hitleren.
Most mondjam azt, hogy A művésze szent! A líra örök!?
Rögeszmés vagyok, ez igaz, de nem lila dogmát ordító szamár.
Költészet és jövő - aggódjanak értük a magasabb körök;
én szuronnyal verekszem minden verssorért - ha már...
Árnyak és szárnyak közt verődve a tiszta papírhoz tiszta fej kell.
Az esőerdő, bár édennek mutatja magát, csatatér.
Avagy a csecsemő nem azért szívja-e meg magát tejjel,
hogy a felnőtt sebéből bőven ömöljön a vér?