Petri György emléke
Nem mesterem volt, hanem jó barátom.
Fél évig nála laktam -nem vele.
Ahol anális, képeit utálom -
de kápráztat versei veleje.
Bátor volt, ha büntetés járt ezért.
Majd bátor, ellökni a stallumot.
Pontosan tudta, költőként mit ér.
Bízott a korban - a kor elbukott.
Pap Mari nélkül nincs Petri talán:
végső vershez titok, sorsának ő a kódja.
A klasszikus formákban rúgkapál:
dühös félelmeit csodált szitkokba szórja.
Az ember magának hal meg csupán.
Bennünk füstölög megszázszorozódva.
forrás: HOLMI 2010. július 871.p.