Ami a "leheletet" illeti, ez alighanem az a ló,
amelyen a jó vagy a rossz felé haladhatunk.
amelyen a jó vagy a rossz felé haladhatunk.
Kedves Jang Ci-Jün,
ha igaz, hogy i.e. 52-től i.sz. 18-ig éltél,
vagy ha nem, ha tévednek pár száz évet a könyvek,
akkor is ük-ükapja vagy a maiaknak,
olyan öreg, hogy a legöregebb fák sem láthatták járásodat,
és a legöregebb húrok sem emlékezhetnek ujjaid érintésére,
és a legöregebb folyók sem szemed csillogására.
Régesrég porrá lettél a tízezer dolog között.
De ami a leheletedet illeti, azt a lovat,
amelyen a jó felé óhajtottál haladni,
az itt kering nem fáradó patáin a benzingőzös levegőben,
és mielőtt továbbhaladna kacskaringós, végtelen útján,
pofájával súrolja lovam pofáját.