A Rebbe mesélte.
– Egyszer apám elvitt kirándulni. Öt éves ha lehettem. Szólt, hogy készítsem össze a hátizsákomat, de ne legyen túl nehéz, mert hosszú lesz az út. Ügyesen, takarékosan pakoltam. Minek vinni az egész térképet, gondoltam, az is csak nehezék. Ollót ragadtam, és kivágtam a térképből az útvonalat, amerre a túrát terveztük.
Másnap úgy a túra felénél kéri apám a térképet, mire én az imakönyvből elővettem az ujjnyi, kanyargó papírcérnát, tessék, íme, itt van a térkép. De már akkor én is sejtettem, hogy nem lesz ez így jó. A térképnek nem csak a megteendő útvonalat kell mutatnia, hanem az eltévedés összes lehetőségét is, hisz azok viszonypontként szolgálnak a helyes iránytartáshoz.
Ne ijedjünk meg tehát, ha nem értjük a Írást egészen. A Szentírás nem súlyfölösleg, a Szentírás térkép. Nem kell benne mindenhol mennünk. Ám ahhoz, hogy az utat el ne vétsük, mindig az egészet magunkkal kell vinnünk.