Les sanglots long
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.
Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure
Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.
*
Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordul a szívem,
fordul a szívem
keserűre.
Fullaszt az éj;
arcom fehér;
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.
S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.
Szabó Lőrinc fordítása
*
Ősz hegedül
Szünetlenül
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón...
S én csüggeteg
Halvány beteg,
Míg éjfél
Zeng, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél...
Oh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
Tóth Árpád fordítása
*Síró vonón
Bong monoton
Őszi dallam,
Szívemre tör,
S kínja gyötör
Lankadatlan.
Arcom komor
S fakó, mikor
Óra kongat,
És zokogok,
Ha tűnt napok
Fölragyognak;
S már indulok,
Rossz szél suhog,
S messzekerget,
Mint dérlepett
Holt levelet,
Földrevertet.
Térey János fordítása
*
Messze szálló
bús gitárszó
hangja zeng,
peng a zord ősz
gyászos és bősz
hangszere.
Én félhalott
árnyék vagyok
s csak nézem,
elém hogy száll
elmúlt sok száz
emlékem.
Felkél a nap
és elragad
az éjjel,
s mint hullt levél
elszállok én
a széllel.
Kántás Balázs fordítása