A világ milyen kicsi és üres lett,
vagy én vénültem s zsugorodtam össze.
Tán óvja titkát, vagy a kérdezésem
abbamaradt, nincs.
Szürke síkságon halovány folyóvíz
partján fatuskók meredeznek árván,
s a fél-holt gallyak, kirügyezve itt-ott,
lógnak a habba:
ez lett az élet. Mire jó, ki tudja.
Ma már jövendő teleim sorától
inkább félek, mint a halál leendő
névtelenétől.