Bálint Endre Gross Arnold


Inkább képzeltem el az angyali türelemmel meghorgolt álomvilágot valami zugligeti pavilonba, ahová véletlenül vetődnék el képzeletbeli szerelmemmel, egy képzeletbeli légyottra, ahol az ablakok párkányán cinkék és más víg madarak csivitelnek vissza azokra a madarakra, melyek Gross Arnold barátom némely tüneményes lapján hirdetik az ember és a természet mitologikus szerelmét egymás iránt - ha létezik egyáltalán még ilyen szerelem?
Gondolom, Arnold festő is gyakorta kérdezhette önmagától ugyanezt, és mert nem volt egészen bizonyos az igenlő válaszban, s hogy ne érje gyengéd lelkét semmi sérelem, hát elálmodott magának és nekünk is egy olyan világot, ahol minden megtörténhet, és mindennek az ellenkezője is, a szépségben hívő emberrel. Bátran vallhatom hát -úgysem vonhatnak ezért felelősségre-, hogy azok a bájos madarak, akiket olyan gyakran rajzolgat Gross Arnold, tulajdonképpen az Ő egyenes ági leszármazottai; esetleg egyik-másik Ő maga, aki olykor odarepül a zöld gyepen üldögélő pucér hölgy mellé, madárnyelven vallani szerelmet, vagy az álomtölgy lombja körül reppen ki, és a nagy kalapú piktor festőállványa felett körözvén, leejti kis pöttyét, mint égi pointilista, aki részt vesz az alkotás derűs folyamatában, némi iróniával, ami tulajdonképpen Gross Arnoldnak is sajátos vonása.
Azt hiszem, itt találjuk meg a karcokhoz azt a magyarázatot, ami nélkül nehezen értenők meg Gross Arnold világát. Ha nem vennénk észre a Gross életörömében fészkelő, ironizáló kakukkmadarat, akkor egyszerű meseillusztrációknak nézhetnénk lapjait...
Gross Arnold szereti a természetet, hiszen gyakorta elidőz dús lombú fák alatt és sűrű szövésű flóra előtt, melyeket alapos munkával és tiszta lelkiismerettel ismétel meg rézlapjain, de mint aki nehéz munkát végez, és elbóbiskol kissé a természet erős ózonjától, álomban keres igazi pihenőt és szórakozást, így csinál Gross is, aki megritkítja a természet sűrűjét, hogy lebegő és röppenő akrobata- és zsonglőrmutatványaihoz elég tere legyen, és legjobb barátainak is helyet biztosítson: kutyáinak, macskáinak, kecskéinek és a sok pucér menyasszonynak, akik nélkül nagyon sivár lenne az élet, unalmas az álomház második és harmadik emeleti utcai szobája.
Nagyon megtanít valamire minket ez a varázsló-grafikus; hogy van értelme az álmoknak, ahol egy kutya-macska keverék nyugodtan ülhet egy régimódi ingaóra tetején, és nem kell félnie a hagyománycsősz bácsi haragjától, aki tulajdonképpen szöges végű botjával megbökdösné mindazokat, akiket Gross Arnold álmodott kékeszöld és szépiáslila gyepére, de Arnold festő szeretete megmenti önmaguk és a mi számunkra e kedves és örömittas lényeket.
forrás