Van egy régi bakelit lemezem,
ha néha fölteszem, havazik,
nagy fehér pelyhektől vizes az arcom,
és csak megyek, és valaki jön utánam,
meztelen lábán a papucs halkan csattog a hóban,
akár egy alvajáró szívverése.
Hajnali négy óra, vagy fél öt,
varjak a lélekkísérők,
és én: mint aki háborúba megy, és tudja,
ide már nem jön vissza soha, soha többé.