(AZ UTOLSÓ GONDOLAT)
Zsebemben pipa, gyufa, kés, néhány
szem dió. Erősen fúj a szél, hollók
keringenek nagy magasságban.
A gondolkodás visszahúzódik
valahová, néhány szó csak, ami
felbukkan a tudat peremén, mint
az avarból épp csak kilátszó
gombakalapok. A nap a hátam
mögül, ferdén süt be a fák közé.
Árnyékom olyan hosszú, hogy
nem látom, hol ér véget. Nem
érek véget, erre gondolok, és
hosszú ideig ez az utolsó gondolat,
amire vissza tudok emlékezni.
Késő délután lehet.
A teljes vers itt