A bezárt házban
valaki kopog,
a bezárt házban
kopog a lélek,
maradék erő ráz ajtót, ablakot,
a hánykolódó lélek
kéri: engedjétek.
Még annyi minden mondanivalója
szorult ablaktáblák közé
és lakatba,
és hánykolódik, nem tud megnyugodni,
mert zárt a ház,
és nem nyílik szavakra.
2.
A lakatlan házat
bedeszkázzák
koporsószegnél keményebb
szegek,
valaki ül a deszkák mögött,
de kijönnie már
nem lehet.
A munka kész,
A rések betömködve,
a művet lezárja a vakolat,
valaki benn
egy sakktábla mögött
ül mint egy bedeszkázott gondolat.
3.
És nincs szó, ami kinyitja a zárat,
kihúzkodja a koporsó-szeget,
a szó, a gúzsbakötést bontó,
elveszett.
Hol keressük
a kicsi kulcsot,
a szerszámot, pontosan a zárba illőt
(a gondolat különben benn reked).
A kulcs a fűben rozsdál:
elveszett.