Amikor fiatal voltam végeztünk egy kísérletet. Ez abból állt, hogy patkányokat, amelyek rendkívül okos állatok, olyan ketrecbe tettünk, amelyet középen kis kerítéssel elválasztottunk. Az okos patkány nagyon gyorsan megtanulta, hogy át kell ugrania a kerítést, ha el akarja kerülni az áramütést. Ezután két erősen kondicionált patkányt, akik nagyokat ugrottak, közös ketrecbe tettünk, majd áramütést kaptak. És egyik sem ugrott! Hanem nekiestek egymásnak. Vagyis abban a pillanatban, hogy van egy másik patkány is a ketrecben, rögvest feltételezik, hogy a bajt a másik csinálja. És akkor azt mondtam: “Professzor úr! Most oszlott el minden illúzióm az örök béke iránt. Sose lesz.” Mi ugyanis ugyanúgy viselkedünk, mint a patkányok. Ha valami baj van, elkezdjük marni a másikat.
a teljes interjú
Részlet egy Popper Péter interjúból
Popper Péter "Miért siettél, ha elmaradtál?..."
Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.
f. és d.
Vége lett hát a hiperbolának -ahogy ígérve volt.
Egyetlen kép maradt emléknek 000_hiperbola
(meg ez a fotó, amit pár éve onnan mentettem el.)
Jász Attila RÉSZLETEKBEN REJTI EL
1890, Gustav Klimt úr Tatán
Alkonyatkor érzi magát leginkább
elégikus hangulatban az ember.
Egészen könnyedén nézve szembe
a nyitott ablakból az aranyló,
az éppen hanyatlóban lévő nappal,
ahogy maga mögé bukik le lassan.
Elkésett Daidaloszként reméli,
jón s rosszon túl van, szemhéja résnyi,
nincs nő, modell, kit meg kéne nézni,
tanulmányozni kicsit a rejtett részeket,
félni a vélt vagy valós lényeget.
Hús-vér asszonyként szorítani magához
a tájat. Pajzsként magát a vágyat,
valami hangulatot a halál ellen.
(Sajnos ennyire közhelyesen.)
A fáradtságtól feje félrebillen,
figyelme elszáll a tó fölött,
a pillanatnak egy sirály is része, örök.
És nem fog belenézni a víz törött
tükrébe, szilánkokból egy képet összerakni.
Egyszerűen nem érdekli,
aki onnan visszanézne. Hezitál egy kicsit, úgy érzi,
mintha egy nagy, kivörösödött szem fókuszálná
fáradt tekintetét a tükrön át.
Mintha csak éjjeli olvasás után mondaná:
a dolgok elvesztették értéküket. -
Már csak a régi festők tudnak úgy ránézni egy tájra,
mintha egész életükben erre vártak volna,
mintha a látvány a megfesthető képpel,
egy pillantásra legalább, azonos lehetne.
Belesimítja érzékenységét a háttérbe,
mintha nem is lenne, eltüntet minden ismert
gondolatszilánkot a felszínen.
Önmagát a fák közötti részletekben rejti el.
Az ostorlámpák halvány fénye jelzi,
ezt a képet már nem festi meg senki.
Amúgy is csupán egy árnyék
bizonytalan kontúrja látszik épp,
egy magányos sétáló, ahogy visszanéz.
A csukott szem, a nap most pihen, hogy a reggel
ott találja majd ismét, újult erővel
a színház nézőterének megfestése,
félig kész arcok mellett.
Az elvárás dekoratív horizontján,
mindig a nézőkkel szemben.
Lám, egy ártatlannak tűnő ablaknyitás is
mennyi vágyakozást kelthet,
elterelheti a figyelmet,
meséli majd másnap a hercegnek,
miközben a kastélyudvaron reggeliznek -
Önmagam tájban, arcban, testben ismerem fel.
*
egy régebbi beszélgetés Jász Attilával a litera.hu oldalon
George Gurdjieff - 1 mondat
Az egyik legjobb eszköz, amely kedvet csinálhat az önmagunk fejlesztéséért végzett munkához, az a felismerés, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.
http://hu.wikipedia.org/wiki/
Weöres Sándor ÖNÉLETRAJZ
Mi történt volna : ez volt életem.
Csukott szem. Nyitott száj. Állandó csoda.
Láthatatlan hegyek. Hab. Lótetem.
Rét. Völgy. Posvány. Virágzó laboda.
Élet, mi holt. Halál, mi eleven.
Nappal homály, éjjel láng. Kaloda.
Félálom. Köd-sáv szikla-peremen.
Aggály. Közöny. Sejtés. Ide-oda.
Nap az alvást, éj az árkust teríté.
Szőr. Füst. Seb. Alma. Árok széle. Égés.
Kebel. Gyanú. Dermedt kaland. A mint B.
Álló öröklét. Pillanatnak élés.
Nincs gyermek. Férfi. Nincs nő. Aphrodité.
Dülöngő évek. Sok mellébeszélés.
Rácz István könyve Emlékeim Weöres Sándorról
Nap Kiadó, 2003
Rácz István műgyűjtő és művészettörténész 1940 tavaszán egyetemi hallgatóként ismerkedett meg Pécsen Várkonyi Nándor segítségével Weöres Sándorral.
Az ismeretségből fél évszázados, a költő haláláig tartó barátság lett. Ennek részleteit idézi föl a megjelentetett kötet, - ritkaság számba menő érzékenységgel és Weöres Sándor költészete iránti tisztelettel, szeretettel.
Az ismeretségből fél évszázados, a költő haláláig tartó barátság lett. Ennek részleteit idézi föl a megjelentetett kötet, - ritkaság számba menő érzékenységgel és Weöres Sándor költészete iránti tisztelettel, szeretettel.
Weöres Sándor interjúrészlet
Úgy gondolom, hogy a személyiségem egyszerű és könnyen megfejthető. Adekvátan kell venni mindazt, ami a verseimben le van írva. Nem kell bennük titkokat és rejtelmeket keresni. Csak a különböző rétegeket kell felfejteni, lehántani: a materiálisat, az érzelmit, az értelmit, az intuitívet. Vagy talán még ez se fontos, hanem egyszerűen hagyni kell, hogy hasson.Csak át kell hogy adja magát az olvasó a versnek, mert ennél többet úgysem tehet. Persze pusztán a versre hagyatkozni nem mindig könnyű. Van olvasói önérzet, amely különböző kívánalmakat támaszt, s a költő ezeknek a kívánalmaknak rendszerint nem felel meg. Ilyenkor szükség van bizonyos érzékenységre, beleérző képességre, hallásra, figyelemre. Ha ez hiányzik, az írás talán idegen marad az olvasónak. Aki például énrajtam valamiféle vallomásos lírát kérne számon, az csakugyan nem talál ilyesfélét költészetemben. Az érzelmi melegség itt nagyon ritkán él a felszínen. Nem emberi vagy állati melege van ennek a lírának, hanem inkább ásványi vagy elektromos vagy nukleáris heve. Aki versemet olvassa, sok mindent megtalálhat bennük, sokféle látásmódot és annak az ellenkezőjét is, vagy ha úgy tetszik:ezernyi világszemléletet. Mert én nem akarom semmire se rábeszélni az olvasót. De azt azért remélem, hogy épp ez a rengeteg szembesítés és párhuzamosság segít az eszmélkedésben. Voltaképpen a verseim tornaszerek: mindenki a maga módján fejlesztheti rajtuk a szellemi izmait. Ki nyújtón, ki korláton, ki lovon, ki gyűrűn, ki pedig talajon gyakorolhat: Mert a tornaszerek nem kívánnak kizárólagosságot.
*
Részlet Nádor Tamás interjújából. Megjelent a Hungaroton által kiadott Verseit mondja Weöres Sándor CD kísérőszövegeként
Weöres Sándor ÜRES DOBOZOK EGYMÁSBAN
Mihelyt a csónakot
a patak-parton
fához kötöttem –
de nincs itt csónak,
se patak, se part,
csak utcai járda –
de nincs itt utca,
se járda, se semmi,
pusztán a fejemben
kötődik össze
víz és város,
csónak és part,
utca és semmi.
Weöres Sándor DE
Gyerekkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értettem hozzá.
Felnőttkoromban
boldog lehettem volna,
de nem értem rá.
Öregkoromban
boldog lehetnék,
de a közelgő halál okozná.
Antoine de Saint-Exupéry FOHÁSZ
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek
van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
forrás
Békés Pál Irodalom
Robert Heichele düsseldorfi irodalomtanár 1960-ban tananyaggá tette Saint-Exupéryt. A kérdésekre azt felelte: A kis herceg írója a század óriása.
Hamarosan megbuktatta egy diákját, aki elvétette az író eltűnésének dátumát, 1944. július 31-ét, amikor Exupéry felderítőgépe az Azúrpart fölött beleveszett a tengerbe vagy az égbe.
Tíz év múlva, tartományi tanfőelügyelőként, érettségi tétellé nyilvánította Exupéryt. Rendelkezését értetlenkedés fogadta és sajtóössztűz követte.
Kényszernyugdíjaztatását követően csak egyszer nyilatkozott. Azt mondta, eseménytelen életének egyetlen pillanata érdemel említést; 1944 július 31-e, amikor a Luftwaffe vadászpilótájaként az Azúrpart fölött üldözőbe vett egy ellenséges felderítőt. Lőtte amíg látta, lőtte, amíg a lángoló gép beleveszett a kékbe, a tengerbe vagy az égbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)