Művészet! - fogadjunk, hogy meg se tudod fogalmazni, mi az!
Talán nem is törődsz vele; mit neked! mi dolgod azzal?
Jó, mondjuk, játék, bohóckodás: valaki kelekótya
belefeledkezik valami képtelenbe, ki se lát belőle, vak!
Vagy hipochondria: valaki örökké a világot akarja kihordani.
Vagy tanító célzatú tevékenység: valami hathatós bemutatása,
ingerlés valamire, hogy okuljon rajta a nép, ocsúdjon.
Vagy pszichoterápia: leküzdeni lidércnyomást, rögeszmét,
ilyesmit, vagy csak a vasárnapokat, vagy a hétfőt is.
Vagy a halál ellenébe emelt papírbarrikád: betűk és kották,
hogy lássa a kaszás, és fusson hanyatt-homlok!
Vagy mi más? Az állatok vándorlási vágya, a karámok falát
feszegető bivaly-idegesség, az örökölt bivaly-baj, mert ők,
mert a bivalyok nem tudnak repülni, azért, és azért,
mert nem tudnak gyűjtögetni, hiányzik belőlük a hangya-szív.
Vagy drog: cukrászda az édesszájúaknak, több mázsa krémes,
balta a gyilkosnak, aki példás öttagú család élén feszeng,
sós és cápákkal tömött tengere az úszni nem tudónak,
aki így átlubickolhat az óceánon újra meg újra, míg más
megmászhatja négy fal között dübörgő halántékkal
a Himaláját, vagy lefektetheti Botticelli Tavaszát is.
Olyat tehet, hogy maga is megbánja, meg is halhat! -
Művészet! - valaki tükörbe írja magát, és te nézed.