Célokat tűzök ki magam elé,
részben csupán azért,
hogy az egész azt rejtené,
mit rejt a szakadék.
A gondolkodónak igaza van.
De ha megmaradnék szobámban,
akkor is elveszejteném magam,
csak nem pont így-úgy, hanem általában.
Megyek inkább emlék platánjaim
levelei közt, lombjai alatt.
Enghienben az őszi Amélie-n
nézek vadszőlőbordó falakat.
Nincs azonosság. Nem is ismerősek.
Tétovázó, idegenbéli célok.
Valami, azt gondolhatom, erőt vett
magán: velem födi a szakadékot.
a vers Tandori Dezső RASZTERNYAK - Egy másik párizsi regény- c. kötetének 124. oldalán található / Ab Ovo kiadó Budapest, 2000