játszunk a nyílt színen, az életünket
mutatjuk be, hogy láthassák, milyen
világ van itt, ahová be-bejönnek
reggeltől estig, ha nincs semmi sem,
ami ne volna megtekinthető
a köröskörül ránk szegzett szemeknek:
kézen fogva a férfi és a nő
körbeforog előttük / nem tehetnek
egy rossz lépést / a lámpa fénykörében
mindörökre - vagy amíg lehet
belső sötétet a külső sötéten
átvilágítani: hogy életet
láthassanak még, még egy ideig
maguk előtt... jó így? talán nekik...