Géher István "...hullámzik, változik..."


önmagadért remegve: boldog élet
látszatát adnád vagy vennéd, ha volna
ilyen tükörkép, folyóvízbe nézned
mintha lehetne, ha nem belefojtva
látnád az arcokat - szemük helyett
a hangjuk bugyborékol, hallhatod,
folyik a szó... és amit nem lehet
a szóba önteni, a tegnapot

/te is azok közül való vagy!/ terheli
rád egy kézre tett kéz - egy mozdulat
az időben hullámzik, ha elengedi
változó partját, ahol nem szabad
kikötnie... ha tested elmerült
a mások tükrében: átszellemülsz?