Hajód még egyre fut, siklik, súlyos
hullámsort hasít, hiszed, hazafelé
törekszik, ó, hogy térnél végre vissza
sok hiába messzeségből...ha idők, ha évek...
ha csak napok lennének még hozzá: vissza
távol ifjúságba, kedvbe, nevetésbe, szerelembe - - -
Soha.
Hajód sem hazafelé tart, csak világtalan sodorja
iránytalan áram idegen vizeken... Nem a régi rév
felé visz, nem a sólya, nem a kezdő kikötő iránt
rohan, ahonnan legelső kifutása: ünneplő élet
volt, tékozló nyitány!
- - - Megérkezésed már nem hoz boldog viszontlátást,
késő, vesztes kikötésed az elhagyott móló mellett:
máris a búcsúd - - -
kapituláció:
ultimátumra!