Géher István "...ha megszakad..."


későn eszmélt, aki most lángra kap:
a napvilágát ingerlő homály
simítja végig, s ettől megszakad,
kilobban, hogy majd csöndben lépjen át
az éjszakába...mégis : vén korát
felszikráztatja, bár lehull a nap
mögötte már, legalább jajt kiált.
/dúlhat-fúlhat - de minek a szavak?/


akárhogy fáj, ez lett az életed
most: verset írni, sötétben, ahogy
a szív dobog. /hetenként egy szonett?/
írod. túléled. mutogathatod.
mi után kapkodsz? mit akarsz a verssel?
akármit: ne akard. írd meg. felejtsd el.