mélyen járok magamban
majdnem mindig mámorító mélyen
kobaltkék vizek tarka halai közt
közben keresnek
írásban és szóban
zsindelynél kisebb kicsi készüléken
mintha a mámorból húznának felfelé
vékony
elenyésző
befőttes spárgával
mintha a magányom mákony lenne csupán
s mások jeleznék
menjek
térjek vissza
van még a felszínen
szánalmas kis szántás
hagyjam a halakat
menjek vegetálni
Budapest, 2011. IV. 16.