SZATYIN
(öklével az asztalra üt) Hallgass! Ti mind barmok vagytok. Tuskók... Ne beszéljetek az öregről. (Nyugodtabban.) Te, Báró, rosszabb vagy mindenkinél... Te semmit sem értesz és hazudsz! Az öreg nem sarlatán. Mi az igazság? Az ember - az az igazság. És ezt az öreg tudta... Ti nem tudjátok. Ti buták vagytok, mint a tök... Én megértem az öreget... Igenis! Hazudott... mert sajnált benneteket, hogy az ördög vinne el, ahányan csak vagytok. Vannak emberek, akik hazudnak - mert megszánják a felebarátjukat... Én tudom! Én olvastam ezt! Gyönyörűen, lelkesen, lelkesítően hazudnak! Van vigasztaló hazugság, kibékítő hazugság... A hazugság igazolja azt a súlyt, amely eltörte a munkás kezét, és a hazugság még az éhenhalókat is vádolni tudja... Én ismerem a hazugságot! Aki lélekben gyönge... és aki idegen nedvekből él - annak kell a hazugság... Az egyiket fenntartja, a másik emögé rejtőzik, de aki a maga lábán áll... aki független és aki nem idegen kenyeret zabál, minek annak a hazugság? A hazugság a rabok és az urak vallása... Az igazság a szabad ember istene!
BÁRÓ
Bravó! Gyönyörűen mondtad! Egyetértek veled. Úgy beszélsz, mint egy tisztességes ember!
SZATYIN
Miért ne beszélhetne néha egy gazember úgy, mint a tisztességes emberek, ha a tisztességes emberek úgy beszélnek, mint a gazemberek? Igenis... Én sokat elfelejtettem, de egy és mást még tudok! Az öreg? Az okos ember volt... Az öreg úgy hatott rám, mint a sav a régi szennyes pénzdarabra... Igyunk az öreg egészségére! Tölts!
(Nasztya egy pohár sört tölt ki, és odaadja Szatyinnak.)
SZATYIN
(elmosolyodik) Az öreg önmagából él... Mindenre a maga szemszögéből néz. Egyszer ezt kérdeztem tőle: Nagyapó, miért élnek az emberek?... (Igyekszik Luka hangján beszélni, és utánozza a modorát.) "Hát a jobbért élnek az emberek, kedves fiam! Mondjuk, itt vannak az asztalosok és valamennyien szedett-vedett népség... És egyszerre születik közülük egy asztalos... olyan asztalos, akihez hasonlót még nem látott a világ; mindannyit fölülmúlja, s az asztalosok közt nincs hozzá hasonló. Az egész asztalos mesterségre rányomja a maga képét. És az asztalosok ügye húsz esztendővel megy egyszerre előre... Így a többiek is... A lakatosok... a csizmadiák és a többi munkásemberek... és a parasztok... és még az urak is a jobbért élnek! Mindegyik azt hiszi, hogy magának él, és kiderül, hogy a jobbért él! Száz évre... sőt lehet, még továbbra is, a jobb emberért élnek!"
(Nasztya mereven néz Szatyin arcába. Klescs abbahagyja a munkát a harmonikán, és szintén odafigyel. A Báró lehajtja fejét, halkan dobol ujjaival az asztalon. A Színész a kemencéről óvatosan le akar mászni a priccsre.)
SZATYIN
"Mind, úgy vannak, édes fiam, a jobbért élnek! Ezért minden embert tisztelni kell... Mert hiszen nem tudjuk, hogy milyen, hogy miért született, hogy mi telik ki tőle... Lehet, hogy a mi boldogságunkra született... A mi nagy hasznunkra... Ezért különösen a gyerekeket kell tisztelni, a kis gyermekeket! A gyermekeknek tér kell! A gyermekek életét ne zavarjátok... A gyerekeket tiszteljétek!"(Csendesen nevet. Szünet.)
Gábor Andor fordítása
forrás