Így lettünk révült hegedűsök,
kik ajtóhoz lopóznak, onnét
figyelve, nem les-é a szomszéd,
amíg imájuk szétcsapong,
akik, míg minden szerteszéled,
halk estharangszónál zenélnek,
s daluk mögött, mely messzecsengő
(mint szökőkút mögött az erdő)
a hangszer barna öble zsong.
Mert akkor szól tisztán a húr,
ha némaság kíséri mélyen,
hogyha a hang mögé zenétlen,
vér-lüktetésű nesz simul:
s riadt és esztelen a század,
ha hívsága mögött nem állhat
valami mozdulatlanul.
Nemes Nagy Ágnes fordítása