Cseh Tamás - Bereményi Géza F. M. Dosztojevszkij és az ördög


Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megáll, mögötte senki sincs
csak egyvalaki,
s mert sejti hogy ki,
hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj, Ördög, mi dolgod velem?
röviden szót keríts!
Aztán iszkiri!
Nem állhatlak ki!"
"Még ifjú író Ön,
Fjodor Mihajlovics,
- szólt egy hang a hát mögül - jövője drága kincs,
s a cár ellen itt
összeesküszik..."
"Vészes e társaság, amelynek tagja lett,
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
mind csupa gőg,
összeesküvők."
"De már holnap reggelen láncban lesz, bizony,
és lakni fogja majd, megjósolhatom,
nyolc éven át
Szibériát!"
"Hohó - nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics -
írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs!
Lássuk tehát
Szibériát!"
"Még ifjú író ön - szól az ördög ott -
jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
mert lesz egy fanyar,
fura kanyar..."
"Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
és midőn visszatér, sok akadálya nincs,
a nagy könyveket
írhatja meg. Ám de most figyeljen, Bátyuska!"
"Mert e nagy művekben káromolja majd
régen volt társait, kikkel most összetart,
s a cár ellen itt
összeesküszik."
"És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
a 'miért' helyett csak a 'hogyan'-t keresi majd, mivel
érdekesek
az emberek."
"Így jut el az emberhez az intézmény helyett
- szólt a hang és nevetett, ott a hát megett -
Hihihihi,
Dosztojevszkij!"
Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
rázva zúgó fejét, egy gondolata sincs,
hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett
gondolatmenet.