a dal törik ezer darabban hull a kőre
csillagok csörömpölve kacagnak
alkony sekély vizében őrjöngve zongorázik
sápadt medúza
óriás zsebóra jár a levegőben
utcák zegzugából kihámozzák a sorsot
türelmetlen mozdony ketyeg a folyosón kint
készülj az útra
a szív folyton törik ezer darabra hullva
*
a vers a Kövesedő ég c. kötetből való, magyar műhely, Párizs, 1973