Nem látlak én téged többé, soha soha sem,
Hiszen te látod, teérted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején, valahol te tőled távol,
Ott ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi zöld hely, puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.