Költő, festő, műfordító vagyok, akinek térben és időben különböző földrészek különböző országai adtak otthont és jelentettek menedéket. Egyetemi és magántanulmányaim során különös hangsúlyt kapott a Távol-keleti kultúrák irodalma, vallásfilozófiája, a művészet és a hitvilág. Középkori japán nyelvből (XIV-XV. sz.) No-drámákat, misztérium darabokat fordítottam. Az európai középkorból (XIII. sz.) Hildegard von Bingen német vizionárius szent, orvos, természettudós, költő és zeneszerző SCIVIAS, "Tudd az utakat" 3 kötetes művéből fordítottam egy kötetet.
Mestereimnek vallom a nagy keresztény és buddhista, nyugati és keleti tanítókat, misztikusokat és művészeket, azokat, akiknek a munkáit tanulmányoztam, vagy fordítottam, valamint azokat is, akiket korunk nagymestereinek tartanak és azokat is, akik semmilyen nevet nem szereztek maguknak, nem szentek, nem mesterek, ismeretlenek a művészek, művészetek világában, csak szeretetre méltó emberek, és ily módon talán a legnagyobb katást gyakorolták az életemre.
Az ősi kultúrák iránti vonzalmam ellenére sohasem vágytam más, letűnt korok kultúr- és hitvilágában újjászületni. Egyszerre vagyunk a profán, ugyanakkor a szakrális világ-tér vándorai, akiknek egy meghatározott tér meghatározott idejében adatott meg az a tapasztalati lehetőség, amelyet egy szóban összefoglalva: életnek nevezünk.
Feltételezhetően senki sem léphet ki a korából, az egyedül rászabott és méretezett feladat beteljesítéséhez saját "kulcsa" van és ez a kulcs Ő maga; lehetőségei az élettér és idő körülötte, ha úgy tetszik akár egy "magasabbrendű életforma, létforma" eléréséhez.
*
forrás: a NapFutók c. prózaverskötet melléklete.
Íves könyvek sorozat, Nyomdacoop kiadó, Budapest, 1996.