A távolság magamtól - az valóban
sokat segítene: hűvös közöny
az életem iránt. Az „így is jól van,
meg úgy is" tompasága. Nincs közöm
ahhoz, ami történik, mert az Én
messze tőlem, a mélyben botladozva
lépdel. Az események peremén,
higgadtan nézem, hogyan sokszorozza
régi hibáit. Hát így képzelem
a kívülállás fénylő aranyát.
De ez csak álom: nem voltam sosem
szabad. S ha néha szöktem volna, hát
lebunkóztak a vaskos ténydorongok.
Belül vagyok. Forrongok és szorongok.