Molnár Gál Péter Levél Máthé Erzsihez - részlet


A fölkapottság és a mellőzöttség hullámmozgása a nyilvánosság előtt zajló pályák törvényszerűsége. Egyszer fönn vagyunk, másszor lenn - ez rendjén is van, ha valaki mindkét irányváltozást hasznosítani tudja. Minálunk azonban -különösen a színházi szakmában- nem ez történik. A fölkerülést nem arra használják, hogy lazán és görcsmentesen, szabadon alkossanak, kihasználva a szerencsés és kedvező időszakot, a lezuhanást pedig nem arra, hogy erőt gyűjtsenek, összeszervezzék energiáikat, képességeiket, hogy teljes fegyverzetben találja őket a következő felszínre rántó hullám. Minálunk a fönn gőggel tölti el a művészeket, kárpótlást látnak benne és beérkezett igazolást. "Ez jár nekem" - mondogatják, és keveslik a fényt, az elismerést. A lemerülés, a háttérbe szorulás időszakában pedig sértetten darvadoznak, összeesküvést, méltánytalanságot, személyes bosszút, irigységet és politikai maffiát szimatolnak.
Így mindkét állapot energiái elfecsérlődnek.