Zbigniew Herbert Węgrom / A Magyaroknak - Zene, ének: Antonina Krzysztoń



Stoimy na granicy
wyciągamy ręce
i wielki sznur z powietrza
wiążemy bracia dla was

z krzyku załamanego
z zaciśniętych pięści
odlewa się dzwon i serce
milczące na trwogę

proszą ranne kamienie
prosi woda zabita
stoimy na granicy
stoimy na granicy

stoimy na granicy
nazywanej rozsądkiem
i w pożar się patrzymy
i śmierć podziwiamy
*
Kezünket kinyújtva
állunk a határon
s a levegőből roppant zsinórt
fonunk nektek testvérek

az elfúló kiáltás
s a görcsberándult öklök
haranggá jajdulnak s a szív
nem verhet riadót

a véres kövek kémek
haldokló vizek kérnek
s mi állunk a határon
csak állunk a határon

állunk a józan ész
jól-fontolt határán
innen nézzük a tűzvészt
halálba bámulunk

Gömöri György fordítása