[...] Vannak bizonyos vallási képzetek, amik nagyon foglalkoztatnak. Ilyen az Isten is, kétségkívül. De más vallások másról beszélnek: van a tao, nem személy, van a buddhizmusban a megvilágosodás. Béky Gellért katolikus teológus szerint, aki sokáig Japánban élt, a tao sokkal személyesebb, mint a legtöbb személyes istenhívőnek az istenhite. [ G. Béky: Die Welt des Tao. Alber, München, 1972.] Nagyon finom kérdés az, hogy mi a személyes, mert nem nagyon értünk hozzá - ez a bökkenő! Lehet, hogy a személyességnek van egy olyan mély háttere, amit vagy akit (nincs olyan névmás, amely idevágna) magát nem lehet személynek mondani.
Csuang-ce így válaszolt arra a kérdésre, hogy hisz-e a Teremtőben: "Ha azt mondanám, hogy nem hiszek, akkor azt mondanád, hogy istentagadó vagyok. Ha azt mondanám, hogy hiszek, akkor azt hinnéd, hogy szerintem olyan, mint egy tehén." A fogalmak így elcsúsznak. Ám a nyugati világnak a személyes Istenbe vetett hite valóban más, mint amikor Lao-ce a taóról beszél. Én nem akarom elmosni ezt a különbséget, nem érdekem, nincs is kedvem hozzá, meg az ízlésem is tiltakozik az ilyesmi ellen. Elég élesen látom ezeket a különbözőségeket, de amikor megpróbálnék a végükre járni, csak újabb és újabb titkok emelkednek elém. De vannak olyan napok, amikor azt gondolom, hogy ilyen személyes Isten mégsem lehet, annyira rettenetes, ahogy így összeállnak a dolgok. Csak persze elmozdul aztán ez a kétely is.
Azt gondolom, hogy a világ egy nyitott izé, nem is nevezném struktúrának, hogy a Jóisten, amikor elment valahová, vagy talán el se ment, odabent fúr-farag, eszkábál valamit, az összes ajtót-ablakot nyitva felejtette Azóta ezek a szélben csapódnak ki-be. Nekünk az összes ilyen jelentkezésre figyelemmel kell lennünk, nagyon vigyázatosan és óvatosan, és akármi, akárki érkezik, szeretettel kell fogadnunk.
Vannak pillanatai az egésznek, amik megrendítően nagyok és mélyek és szépségesek. Hát érdekli az embert, hogy ez az egész vajon hogy is van.
Megnéztem egyszer az Encyclopaedia Britannicában az Isten címszót, kíváncsi voltam, hogy egy lexikonban Istenről mi állhat. Az érdekes az volt, hogy azt írta: ahogy az Isten kezd eltűnni az emberi történelemből, úgy látszik, hogy az ember is megy mögötte, kezd eltűnni az ember is. [...]
forrás: Monory M. András - Tillmann J. A. EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK Kijárat Kiadó, 1998