Krasznahorkai Lászlónak
Annak a tekintetnek vége, az a tér sem létezik
többé, amiben ez a már kihunyt tekintet szabadon
kóborolhatott valamikor. Volt egy utolsó pillanat,
amit nem érzékeltem, csak később a hiányát.
A szemhatár rezervátumába záródott formátlan,
jeges tapintású tárgyak zónájába kerültem, ahogy
a Föld nyárvégeken az aszteroidák övezetébe.
Elégetni őket, legalább ahhoz kéne még erő,
legyenek hullócsillagok a részvétlen, süket űrben.