A keserűség vagy a rosszkedv, amivel kezdtem ezt a beszédet, onnét fakad, hogy meggyőződésem: anélkül, hogy észrevennénk, egy apokalipszis felé tartunk. De nem vesszük észre, nem is reagálunk rá megfelelően, csak éljük az életünket. Tényleg! Mennyi romlás, mennyi gonoszság, mennyi gyanakvás, mennyi katasztrófa, mennyi betegség, satöbbi, satöbbi… És mi elfogadjuk hétköznapoknak! Hogy lehet-e ez ellen valamit tenni, ez egy nagyon nagy kérdés. Mert – ugye! – Keleten mindig azt tartják, hogy a belső rend a feltétele a külső rendnek, s ha egy emberben belül rendetlenség van, az kívül hatványozottan és fokozottan fog megjelenni.
forrás: Popper Péter Gerlóczy Sári kiállítását megnyitó beszédéből (Manna Galéria, 2007)