[...]
Az etikai válság fölszámolása viszont egy sokkal bonyolultabb folyamat ennél.
Különösen azért, mert a szenny elárasztotta az egész világot, hozzánk is így jutott el. Az etikai válságból akkor kezdünk majd el kimászni, ha a vizuális „kultúra" első számú eszköze, a tévé valóban
csak a kultúrát szolgálja. Ez esetben ugyanis az etikát is szolgálja, merthogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Mindaddig, amíg a MOKÉP és a tévé filmszolgáltatása az alantas ösztönökre is hat, s az agresszivitást, a szabadosságot, sőt az aberrációt is felszínre késztetheti – főleg a fiatalok lelkét, erkölcsi bázisát rombolva ezzel –, addig nem sokat tehetünk. A tiszta szellem érzékeny és háttérbe szorul-vonul. A helyzetet csak rosszabbítja a videózás terjedése, a videópiac kritika nélküli kínálata, melyben a horror, a pornó, a brutális krimi élre tör, s roncsol: a látóhalló idegeket és a lelket. Gátlástalan, keret nélküli életvitelt eredményezhet: a teljes szabadosság, sőt a bűn felé sodorhat sok olyan fiatalt, akiknél, az ismert okok miatt, sem az etikai, sem a kritikai alapot-érzéket nem tudtuk kialakítani.
Reménykedni kell, hogy a társadalom ezen a mételyen-ragályon is átesik és hogy megérjük azt az időt, amikor az ember vágyja majd a csöndet, s a napjainkban olyannyira nélkülözött befelé fordulást. Amikor az iszonyatos hangerejű gépzene és az iszonyatos képi világú videoklippek után nyugalmat kíván a szétroncsolt halló- és látóidegeknek. Úgy vélem, hogy ez természetes reakcióként bekövetkezik, s ismét érvényesülhet a könyv vonzása, mert azt mondom: a könyvnek gyógyító ereje van, s az olvasás gyönyörűség.
forrás