Baróti Szabó Dávid (1739 - 1819) Eggymás ellen törés



Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást
Mint az halak: közelít már az halálos ütés.
Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban
Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.
Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson
Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.
Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:
Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.
Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt
Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.
S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott
A fel-vár, azhol illy zűrzavar elme lakik.
Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:
Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.
Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen
A testnek dolgos tagjai néha-napon.
Mint heverőt, koplaltatták. – Elvégre mi történt?
Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. –
Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:
Visszavonás fő-fő kincset, hatalmat eloszt.
Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,
Mellyekkel soha nem bírsz, ha nyalábba kötöd.
Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,
A belső szakadás végtire földhöz üté.
Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,
És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.