"Csatavesztés a földeken." (P.J.)
Fát vágok a szurdokban. A köd a bőrömön át
szivárog ki, mintha izzadnék, a meredek
agyagfalak között lassan mozog fölfelé.
Én hoztam ide az őszt, de a tél már valaki
más munkája volt, újraépítette a színpadot,
régi díszleteimet kihajította, hogy most
égessem el mindet, és az áldozati füst
színéből tudjam meg, mit tervez velem.
Ami elmúlik, ahhoz nem lehet közöm.
A korhadt gyertyán lassan kap lángra.
Építettem egy oltárt, de nem tudom,
mihez kezdjek vele, hogy kit imádjak
vagy kinek hazudjak előtte. A füst
angyala énekel a havazásban.