tizennégy éven át úgy éltem maga mellett
mint egy tárgy amelyet kezéhez szoktatott
egy fésű egy pohár egy könyv egy toll - de kellek
az életének így vagy úgy része vagyok
vagy legalábbis így gondoltam eddig én
tudtam hogy sokadik vagyok csupán a sorban
de néha van jogom átjárni életén
s tudni - vagy sejteni - hogy benne mi és hol van
igen voltak akik nem szépítem a dolgot
érintették szívem de maga alkotott
saját képére és végképp magába oldott
azt hogy mennyire maga és én mennyi vagyok
mit tudhattam magán kívül én soha boldog
nem voltam ennyi év hát ennyi adatott
*
forrás: HOLMI, 1993. december