- Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?
- Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?
- Nem. Ellenben alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?
- Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?
- Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?
- Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?
- Nem.
- Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.
- És megölte?
- A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?
- Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?
- Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem...
- Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?
- Nem.
- Nem, nem. Az ördög vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?
- Simanek. Simanek Gáspár.
- Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova Kálmán vagyok!
- Kalova Kálmán? Nahát! Szervusz, Kálmán! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást...
- Bizony...Hogy múlik az idő... Mi újság?
- Mi volna? Semmi.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 241-242. p.
- Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?
- Nem. Ellenben alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?
- Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?
- Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?
- Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?
- Nem.
- Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.
- És megölte?
- A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?
- Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?
- Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem...
- Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?
- Nem.
- Nem, nem. Az ördög vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?
- Simanek. Simanek Gáspár.
- Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova Kálmán vagyok!
- Kalova Kálmán? Nahát! Szervusz, Kálmán! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást...
- Bizony...Hogy múlik az idő... Mi újság?
- Mi volna? Semmi.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 241-242. p.