Henrik Ibsen VÉGE

Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a szellők
már  elkeverték.

Most  tompa csend van,
hol  énekeltél.
Sötét a kert  lenn,
sötét  az erkély.

Rövid akkord  volt,
egy  kósza  ábránd!
Vendég, ki  jött  és  –
aztán  tovább  állt.


Kosztolányi  Dezső  fordítása