forrás
Weöres Sándor MERÜLŐ SATURNUS
`T. S. Eliot emlékének`
Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta -- bolond! --
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
védtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.
Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja -- bánjam-e? -- már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból --
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs --
bánjam-e? -- lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni, évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom. 
A 2013. júniusi HOLMI -ban Weöres Sándorról
- Csűrös Miklós: Egyetemes és magyar géniusz. Jegyzetek Weöres Sándorról
- Kőrizs Imre: Fataliga
- Kántor Péter: Toldalék W. S. mester Rongyszőnygéhez
- Kovács András Ferenc: Weörescento
- Lator László: Kétszer a halálról
- Tomaji Attila: bolero
- Mesterházi Mónika: "Te megbántott kedves lélek..." W.S. két verse: " A kísértet dala" és "Gyönge ágam"
- Márton László: "Késértet vagyok" Feljegyzések W. S. "Psyché"-jéről
- Tandori Dezső: - Weöres ihletései- IS
- Várady Szabolcs: Szappanbuborékok WS emlékére
- Debreczeny György: Kis magyar hóeltakarítás
- G. István László: Repülő szőnyeg
- Sumonyi Zoltán: Sanyimanó
- Lőcsei Péter: Weöres Sándor és a Nyugat
- Steinert Ágota: Weöres Sándor "Elhagyott versek" című kötetéről
Weöres Sándor ÖSSZEKEVERT ÚJSÁGCIKKEK
Tegnap éjjel Keceszálláson a kiskorú F. Mihály, 16 éves és 75 méter mély, naponta tízszer annyi áramot szolgáltat Japánnak, mint akácvirágzáskor a méhek, ezért a bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve, bajszát pödörve gyönyörködött a fiatal szövőlányokban, akik lelkesen felajánlották, hogy Dániától vásároljunk vásznat és műanyagot. Ezután hálaadó szertartás következett, maga az érsek végezte és a gyerekek kolompot kötöttek a farkára, ettől megvadult, összevissza rohangált, a kofák sátrait feldöntögette, alig bírták szarvánál fogva megfékezni és az istállóba visszavezetni. A továbbiakban rámutatott, hogy Dakotában és Minnesotában együttvéve több óvónő lőtte fel a holdba cifra szűrét, melyet a debreceni híres-neves Beresta Gergő uram remekelt, a jóféle pálinkát tekintélyesen kortyingató gazdasági nehézség csak akkor orvosolható, ha fontolóra vesszük, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag Icike-Picike megy Tapsi Nyuszihoz és nagy fülébe súgja, hogy Csiácska mától kezdve megmossa ám a fogacskáit a tagadhatatlanul súlyosbodott világhelyzetben, mikor a békéltető konferencia némi látszat-eredmény ellenére voltaképpen a visszahúzó erők sikere a Hegedű utcában, ahol a legtöbb házban se fürdőszoba, se vécé, a vízcsapok tánciskolába járnak szombat délután, legtöbbnek vőlegénye van, a múlt héten is férjhezment egyszerre három.
Az aranyhajú tündérkisasszony a csilingelő csodafa alá telepedett, ellene felvonult hetven harckocsi, harminc páncéltörő, több mint négyezer gyalogos, és helyzete, enyhén szólva, válságos. Több se kellett a vadásznak, fogta fegyverét és a tőle megszokott biztos, határozott mozdulattal meglőtte özv. Gereznyás Árminné 85 éves magánzót a mentők emelték ki a kerekek alól, de már ott is a termelés megkétszereződött, ezelől menekült a sivatagba, ott életében először leugrott a huszadik emeletről, s a lelkes közönség annyira tapsolt, hogy meg kellett ismételni, ráadásul pedig a Kék Duna keringőt játszotta. Ez a bátor fiatal asszony azért mászta meg az Alpesek csúcsait, mert ott szabad leguggolni és ládáját kiüríteni, ára 80 fillér, vasár- és ünnepnap 2 forint.
Az aranyhajú tündérkisasszony a csilingelő csodafa alá telepedett, ellene felvonult hetven harckocsi, harminc páncéltörő, több mint négyezer gyalogos, és helyzete, enyhén szólva, válságos. Több se kellett a vadásznak, fogta fegyverét és a tőle megszokott biztos, határozott mozdulattal meglőtte özv. Gereznyás Árminné 85 éves magánzót a mentők emelték ki a kerekek alól, de már ott is a termelés megkétszereződött, ezelől menekült a sivatagba, ott életében először leugrott a huszadik emeletről, s a lelkes közönség annyira tapsolt, hogy meg kellett ismételni, ráadásul pedig a Kék Duna keringőt játszotta. Ez a bátor fiatal asszony azért mászta meg az Alpesek csúcsait, mert ott szabad leguggolni és ládáját kiüríteni, ára 80 fillér, vasár- és ünnepnap 2 forint.
Weöres Sándor ÉBRENLÉT ÉS ALVÁS KÖZÖTT
A félálom mint láp terül
ébrenlét és alvás között.
Benn ellazulnak lassudan
a gondolkodás pántjai.
Hegyi tájak suhannak át
és titkos, ajtótlan falak
és kanyargó, zárt udvarok,
menni csak cél nélkül lehet.
Szók ötlenek fel, mondatok,
egy más világ rendje szerint.
Lámpát gyújtok, hogy leírom,
de mint szitán át, elfolyók.
Orbán Ottó MERÜLŐ ORFEUSZ
A 75 éves Weöres Sándornak
A józan észt fölháborítja, hogy a költészet nem való semmire.
Mentve a menthetőt, egy falvédőt remekel s fölakasztja a falra:
a költő oldalvást elnyúlva a földön haldokol
s vérével írja a porba: „Hazám!”
De ha ez nem jön össze, mert
mondjuk, momentán nincs szabadságharc, még mindig ott a lehetőség,
hogy a költő megverselje a reformprogramot –
a kormányét vagy az ellenzékét, már amelyik vonzóbb neki.
A józan ész, mint ismeretes
(kedvenc fordulatával jellemezzük őt),
néhány, a túléléshez nélkülözhetetlen,
tűz- és víz- valamint földrengésbiztos közhelyével
a nagy, kollektív seggfejben lakik.
Ritkán teáztam lángész asztalánál.
A kis madárember testében a természet mozarti csodát
üzemeltetett – talán szeszélyből, talán szándékosan, hogy megmutassa,
nincs minden kérdésre válasz. A társalgásunk,
mint egy szellemességekkel tűzdelt színdarabban: – Kedves Ottó,
parancsolsz még teát? – Ó nem, köszönöm.
A láng takarékon ugyan, de égett. Törpe kanóca, a köznapi lény
ott volt velem, sehol se volt, ingázott, föl-le merült
a rejtélyes közegben, ahol
egy hadaró angyal diktál többnyire nyomdakész verset a telefonba,
s a sűrű iszapból a tengermély síkos sejtelme lebeg föl –
fűrészes fogsorral, sárkánynyakkal, cápauszonnyal
a szörnyek szörnye, a lélek.
Orfeusz búvár. Súrolja a kort, az is őt,
de az emberi szenvedés csak a búvár oxigénje,
mesterségének lényege az, hogy a versét vonzza a mélység:
lenn a sötétben egy árny, egy elsüllyedt hajó,
körülötte nem érmék, amforák, csak a mindenség sötétje,
és abban a még tömörebb sötét, a kezdeté,
ahol egy tűzpontban fér el a végtelen –
ha ugyan nem a végtelen csupa tűzpont: minden inog,
csak a szél, csak az örvénylés, csak a változás szilárd…
Kincskeresők, egy elsüllyedt csillag fémtörzse körül lebegünk,
míg buborék-gyöngysorként sisteregnek el a birodalmak,
s fejünk fölött fényt hullámzik az óceán idő.
(1988)
Tandori Dezső Vízjel W. S.-nak
| A kevesebb-mint-ugyanaz |
| holnyi helyet se kér egészen; |
| semelyikfelől oldalaz |
Paolo Santarcangeli A BETŰK MÁGIÁJA
VAGYIS HORTULUS LITTERARUM
Elmélkedés és huszonöt variáció a jelekről,
jelentésükről és a szimbólumokról
A könyv fülszövege:
Szép és hasznos dolog a betűkről beszélni, tehát szükséges is.
A betű szent. A betűvetés különböztet meg bennünket az állatoktól.
Az írás inkább isteni, mintsem emberi találmány, ugyanis kellő képzelőerő híján isteninek nevezzük mindazt, ami már-már hihetetlen tökéletességével szinte meghaladja az emberi mértéket.
A betűkkel mindent el lehet érni: a legnagyobb felmagasztalást és a legmélységesebb elaljasodást. Kárhozatot és megdicsőülést, tisztességet és gyalázatot, gazdagságot és szegénységet.
Add, hogy kezem alól ne kerüljön ki olyan betű, amely méltatlan e nagy dicsőségre – hívők és hitetlenek, ez a fohász legyen mindennapos imádságotok. Ámen.
*
A Szántó Tibor tervezte kötetet Lator László fordította, a betűkhöz Weöres Sándor írt 4 soros verseket, és az Európa Kiadónál jelent meg Budapesten, 1971-ben.
Egy útvonal
Ezen az útvonalon útdíjat kell fizetni.
Az útvonal Ausztria területén halad keresztül.
Magán- vagy korlátozott használatú utakat is tartalmaz.
Indulás:
Parlament 1055 Budapest Kossuth Lajos tér |
Georg Kühlewind levele De profundis
Kedves barátom,
A mindinkább nyomasztó sötétségben már régen érik bennem egy kérdés: vajjon nem lehet semmit sem tenni?
A világ folyását mindenkor bölcsek, igazak, beavatottak és mesterek tartották és irányították pozitív irányban, azáltal, hogy az intuíciók világával kommunióban voltak. Hogy tizen voltak egy városban, vagy tizen kellett volna, hogy legyenek, mint Sodomában, hogy harminchatan vagy tizenketten, vagy négyszer tizenketten kell, hogy a Földön legyenek, egyre megy. Nem tudom azt sem, hogy ezek a mesterek ma a Földön működnek-e. Az ő munkájuk nélkül talán még nagyobb lenne a sötétség. De az is lehet, hogy nincsenek itt.
Ha nincsenek itt a nagyok, a nem-nagyoknak kell megtenniök. Ha itt vannak, ártani akkor sem fog. Én nem vagyok sem mester, sem igaz. De javaslom, hogy mi tegyük meg, az egyetlen tennivalót, amivel a jövő csíráját elültetni lehet: meditálni a jövő érdekében, a lényegbeli – nemcsak időbeli – jövőért. Vagy legalább, hogy megkíséreljük, gyöngeségünkben.
Talán fölösleges ez, talán hatástalan: ártani nem fog, ha annak tudatában történik,
hogy ebből annak, aki csinálja, nem származik jó, inkább talán teher és kedvezőtlen földi sors;
hogy nem felsőbbségérzetből történik, hanem szorongattatásból és szomorúságból;
hogy nincs hozzá szükség szervezetre, semmilyen „titkos” társaságra;
hogy akik teszik, nem fontos valamilyen jel segítségével egymást megismerjék, meg fogják egymást ismerni, ha valóság lesz, amit tesznek;
hogy ennek a tettnek nincsen megelőlegezett „fontossága”; hogy a fontosság minden gondolata a cselekvést előre lehetetlenné teszi;
hogy minden a legmélyebb értelemben bizonytalan;
hogy ez kísérlet, a pusztuláshoz vezető irány megváltoztatására, gyönge kísérlet.
Hosszan lehet ilyen vállalkozás ellen érvelni. Lemondok az ellenérvekről. A javaslathoz nincsen semmi más elhivatottságom, csak, hogy fölmerült bennem, hogy én csinálom, és biztos vagyok abban, hogy nem árt.
Ez a vállalkozás nincs árulásnak kitéve, mert nem titok.
A meditáció témájaként a János Jelenések utolsó két, 21. és 22. fejezetét ajánlom, mert ezek esszenciálisan a Föld jövőjét idézik. Ezeket a fejezeteket korántsem „értem” teljesen; az értés azonban az ismétlődő meditációkban érhet. Napról napra néhány versét, később talán egy fejezetet lehet meditálni. Az időpontot a meditáló válassza meg; az összekötő elem nem a földi idő, hanem tisztán a szándék.
Ha valakit ismersz, aki erre a cselekvésre alkalmasnak látszik, add neki oda ezt a levelet. Aki ezt a vállalkozást indokoltnak tartja, de nem tud meditálni, az törekedjék arra, hogy megtanuljon meditálni: ha keresi, meg fogja találni a módját. A levél embertől emberig adódjék tovább.
Ezt a cselekvést a Logos szolgái munkájának lehet nevezni. Ne feledkezz meg a hatalomról, amely a szójellegű emberi cselekvés összecsengésében rejlik: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a Földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19.) (Károli ford.)
1979. utolsó napjaiban
forrás: Georg Kühlewind Alapítvány
Orbán Ottó KORA KÖZÉPKORI FRESKÓ
variáció egy Weöres Sándor-témára
89 lánghajú lelkesedése kilobbant,
a világ sokszínű ismét, mint a zúzott seb környéke,
lényegileg nem változott, de ezer színt játszva rothad,
az égbolton vastagszik az őszi szürkehályog,
a földön taknyos szortyogás.
Az angyal az ősmagyar jogászbutaság képét felöltve szónokol:
„Elfogulatlan pártatlanság fényes pallosa sújtson az árulóra,
s bízhattok bennem, hazámfiai, én majd megmondom, ki az áruló!”
Első indulatunkban még káromkodnánk egy sort, aztán csak rálegyintünk.
Terjed a rosszkedv és a gyomorpanaszok.
Még a falból is szivárog a csöndes undor…
S a gondos háziasszony, mint válságos időkben szokta, bespájzol,
nagy történelemtudós ő, tudja, mi mennyit ér,
őt nem lehet becsapni szónoki fordulatokkal,
állt sorban ő már háborúban, forradalomban, békeidőben,
kenyérért, kenyérjegyért, és most a lába, ajaj,
sajogva jelzi az újabb időváltozást…
Eközben házról házra jár a korszakváltás két elszánt apostola.
Az egyik azt üvölti: „Dicsőség a jelennek!”,
a másik azt: „Nyomorultak,
elfuseráltátok!” Majd benzinnel leöntik
és meggyújtják egymást. Hideg fejű üzletemberek
gyűlnek karéjba köröttük
és röhögnek.
Itt van újra az én időm,
a túlélés ideje,
a hallgatás és fogcsikorgatás ideje,
a magad a magad bírája ideje,
a próféták ideje,
a jövőnek őrzött rögeszmék ideje –
az éjszakán a képzeletünket tartva fejünk fölé
úsznánk át a holnapi ébredésbe.
Látni való, nem történt semmi, csak megint elmúlt a nap.
Csak ismét kiderült, kik vagyunk.
Az angyal a fejére húzza a dunyhát.
Horkol.
(1991)
Varázslók pálcája - Fogarassy Miklós Lábass Endre beszélgető sorozatából
2013. január 25. Egyetemi Könyvtár
Fogarassy Miklós – 1 mondat
És érdemes, tisztes dolog szerénynek lenni, szabad alázatra fogni az individuumot – int több évszázad távolából a sötét ruhás festő, s ez nem személytelenség, hanem finomság és tapintat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)