Nekem Kuba, Orbánnak India…
Csoóri Sándor
Harmincévnyi barátság egy ilyen helyen –
sosem hazudtunk egymásnak, épp csak nem mondtunk minden áron igazat…
Hullámzó éveink fölött kábultan imbolyogva
megtanultunk hajószobrok módjára titokzatosan mosolyogni mi is,
bár nem a szabadság zápora csiszolta arcunkat, csak a sószemcsés idő,
hogy megsejtsük, van fontosabb is, mint a véleménykülönbség…
Semmit sem ért az életünkből, aki nem érti,
hogy szomjan sodródva az örvény tölcsére felé
miért kapaszkodom az uszadékfák közt lebegő, régi képbe,
melyen 1956 nyara tündököl és két loboncos, helyi lángész,
naprobbanásnak gondolva a fejükben lobogó, zagyva látomást –
minden mozdulatunkból süt a háború és a sebzett szegénység,
de fényözönben vágunk neki a kincses szigetnek:
zöld dzsungel és kolibrifütty helyett kopár szikföld, sívó homok.
(1990)