Orbán Ottó MAGYARSÁG


                                                                Csoóri Sándornak
       
      
 Magyarnak lenni annyi, mint bárminek lenni.
A kulcsszó a lenni, és a kérdés a hogyan.

Melyik fának nem természetes közege az erdő,
de melyik fa mondja magáról: „erdő vagyok!”?
Az életfa alá hullva avarnak
úgy vagyok magyar, ahogy az erdő fája fa,
a vérmocskos altalajt feldolgozva levegőnek,
melyet tüdőre szívhat, ha lesz hol, a jövő.
Negyvenhat éves koromra már kiütközik csupasz gyökérzetem,
a mindig és mindenütt rászedett szegények csontjai;
túl sok mész és hamu, hogy családi emlékké oldjam.
Egy nép, mint a többi, s mind, mint Ó-Egyiptom…
Ágaim közt vérlázító madárcsirregés,
míg macskatalpon surran ölni az idő.

*


Orbán Ottó  EGYÜTT MEGINT


     
                                                                  Csoóri Sándornak
     
     
        Most, hogy egyre többen halnak meg közülünk,
        ki a szó szoros értelmében, porként folyva bele a szóróhely földjébe,
        ki pedig a jobb és bal körök szerint csupán erkölcsileg, de úgy aztán nagyon is,
        jól látom, mivé lett fiatalságunk édene –
     
     
        lövészárok az almáskert, kígyója tekereg a törzsek közt, a homokban,
        az ördög villás nyelve helyett golyók sziszegnek az izzó sátron át,
        és minden ágon a téboly rőt menyasszonyi fátyla,
        a lángoló ragály, a hirtelen almahalál.
     
     
        Nincs hatalmam nemjeinkből igent faragnom.
        Minden úgy történt, ahogy. De hátországom a vers,
        és a csodák földjén a Nap, ha kell, megállhat az égen,
        s a tomboló ricsajból is kizenghet a hajdani összhang,
     
     
        a balekok kórusáé, amely valaha egy bandába verődve énekelte
        az új kor új dalát, az akkori csúcsmodernet a legújabb értelmiségi utópiáról:
        hogyha a szellem egyszer összefogna…
        hogyha nem adnánk föl…ha így…ha úgy…
     
     
        Együtt megint, mint régen, igen, de nem a fehér lapokon, hanem az ólomszürke kőlap alatt,
        az elszalasztott lehetőségben, a nekik-sem-sikerült-ben,
        az új világ helyett egy összkomfortos disznóólban,
        a röfögésben, a pénzcsörgésben, a fekete sárban!