– Bocsánat.
– Bocsánat. Rohadt sötét van.
– Az. Nem látni semmit. Maga MDF-es?
– Hogy micsoda? Én? Miből gondolja?
– Hát ahogy a lábamra lépett. Az a nyugodt erő.
– Mondtam már, hogy bocsánat. Különben nem vagyok MDF-es. Még csak az kéne.
– Akkor SZDSZ-es.
– Na persze. Meg hozzá egy púp a hátamra, mint Rigolettónak.
– Szűzatyamária, csak nem MSZP-s vagy kisgazda?
– Egyik sem. És most ha megkérhetném, kopjon le rólam a búbánatos francba.
– Ne gorombáskodjék. Emberek vagyunk. Emberek a sötétben. Szóval kinek a pártján áll maga?
– Na jó, figyeljen. Én HVG-s, TLSZ-es és MNGY-s vagyok.
– Ezek meg micsodák?
– Sorrendben a Heti Világgazdaság, a Times Literary Supplement és a Magyar Népköltési Gyűjtemény.
– Maga viccel.
– Még szép. Ez a mesterségem. A fekete humorban egy halvány reménysugár.
– Miért, mi maga?
– Író.
– Jé, olyanok még vannak?
– Vannak, ahogy látja, illetve dehogy látja. Ebben a rohadt sötétben.
– Ez az egy igaz. Rohadt sötét van. Viszlát, és máskor vigyázzon.
– Viszlát.
forrás: CÉDULA A ROMOKON Esszék. Bp. 1994. Magvető kiadó